...aztán jöhet a forgalmi vizsga. A hét tanulsága, hogy bevásárlásnál nagyon oda kell figyelni, hogy mit is vesz az ember, mert az avatatlan szemek (mint az enyém is, plusz súlyosbítva a rövidlátással) komoly gondokat tud okozni. Persze semmi fatálisra nem kell gondolni (mert mint tudjuk a favilla csak favilla, a fakanál csak fakanál, de a tévedés lehet fatál is), nem mosóport öntöttem liszt helyett a kajába (azt már csak észrevenném, ha más nem, hogy habzik a piskóta és a tepsit is könnyebb utána elmosni), csak az olajbogyó volt annyira olcsó, hogy elvakította tisztán látásomat, mint Rochefortét a szemkötője a három testőrben. Gondoltam a hülyének is megéri ennyiért (mint kiderült, tényleg csak a hülyék veszik), de a konyhapultnál a főzőcske közben fény derült a turpisságra: nem magozott a bogyó, így gyakorlatilag a felét mag formájában ki lehetett dobni a kukába, míg belefeccöltem 20 percet, hogy lehámozzam a mag körül a cuccot. Nem elég, hogy idegileg teljesen megőszültem a végére (nem is gondolnátok mennyire ragaszkodó az olajbogyó magja, csak sajnálni tudom azokat, akik a magozásából élnek), de még összképileg is elég lehangoló cafrang lett a végeredmény, még jó, hogy az ízét nem befolyásolta. Ja és még van két zacskóval, mert ugye egyszerre csak többet vesz az ember, mielőtt felviszik az árát, szal még lehet majd bénázni vele kétszer.

Koncepciót vittem a bevásárlásba, a telefonomra bevásárló lista alkalmazást tettem (tök égő volt egy lepedőnyi papírlappal meg kis tollal figurázni a polc előtt, miközben a hátamon a táska, bal vállamon a sporttatyó, jobb kézbe meg húzom a kosarat magam után, már kétfelé is nehéz figyelni, nemhogy ennyi mindenre), így az akciós újságokat átböngészve üzletenként beírhatom, hogy miből mennyit kell venni, így szépen lebontja, hogy hol, mennyit fogok költeni. Aminek persze sok értelme nincsen, mert nagyon hamar kiderül, hogy a legtöbb mindent a nyitás után 5 perccel már légtelenítették, vagy menet közben mégiscsak úgy határozol, hogy a héten még nem híztál eleget, ezért csak bedobsz a kosárba egy üveg mogyorókrémet...meg egy kis nápolyit...meg valami sós rágcsát, csak, hogy ellensúlyozd a rengeteg édességet...mert megérdemled! Csak a bűntudta korrekció miatt vettem gyümölcsöt is, nem kell csesztetni, különben is soha nem látott kiváló formában vagyok, biztos a fővárosi levegő teszi. Ettől a rengeteg szmogtól enni nincs kedve az embernek. Na jó, nem ennyire poszt-apokaliptikus a légkör, igazából elég zöldövezetben lakok, szóval csak a fokozott házi koszt megvonás vezethetett erre az eredményre, legalábbis - ahogy azt a Norbi álmoskönyv is írja minden bizonnyal - a reggelire elfogyasztott hat szelet vajas-lekváros kalács  túl sokat nem nyomhatott latba ebben a témakörben, de mérlegügyileg minden bizonnyal látványos eredményeket érhetek el, ha "tartalékként" épül be a szervezetbe a cucc. A lekvár végső soron gyümölcs, ugyan mi baj lehetne?!