Ötször esett...tegnap...csak délután...másfél óra alatt. Felhőszakadás anyó és orkánerejű szél apó tegnap megint csúnyán behorzsolt a fővárosban és olyan balhét vertek ki, hogy csak na. Most szép fokozatosan építették fel a világvége hangulatot, hogy aztán megint rázúdítsák a városra haragukat, betonra kell az esővíz, mint léggömbárusnak a nyílzápor. Már komolyan kezdem fontolgatni, hogy átállok a 100% nylon ruhákra, legalább lepergetném a vizet, de gondolom onnantól kezdve 100 éves, soha nem látott hőhullám venné kezdetét, az ózonlyuk (semmi köze a lelőtt nagy varázslóhoz) pedig egy hangos reccsenéssel tovább tágulna, hogy az új kollekcióm a megnövekedett sugárzás következtében egyből tartós egységet alkosson a bőrömmel. Valami fatális véletlen folytán, mire elindultam hazafele, éppen nem esett, de semmi biztató égi jel nem volt arra, hogy aznapra már vége lenne a felhőszakadásnak, ennyi milliméterrel még amúgy sem lehet az esti hírekbe bekerülni, még az újszülött pandák is lenyomnák a hírfolyamban. Nekem persze sürgős futhatnékom volt, így ördögi tervet eszeltem ki és jó hangosan (persze már csak itthon, nehogy a villamoson hülyének nézzenek) lemondtam a kocogás lehetőségéről, mert úgyis mindjárt esik megint, inkább eszek egy kis jégkrémet, az időjárás meg bekaphatja, már ha megengedem neki. Ezzel sikerült átvernem a fenti portást, aki az esőztető rendszert kezeli és csendben kisunnyogtam a Városligetbe. Az utolsó 10 méteren vették csak észre a turpisságot, szóval mire teljes kapacitáson ment a rendszer én már vígan a kanapén tespedtem némi plusz kalória bevitele és Discoverys tudásfelszívás keretében. Gondolom lesz ennek még böjtje, ahogy a sorsot és a formámat ismerem, de ezt a csatát megnyertem.

A múlt hét már egy kicsit stresszes volt (de még így is fényévekre az előző bányabeli állandó feszkótól), mert ha már így megnövekedett a csapadékmennyiség, rögtön be is vágtak a mélyvízbe. Sajnos kényszerhelyzet alakult ki, szóval nem merő passzióból szopattak, de ettől függetlenül azért voltak izgalmas percek, de hál istennek, ahogy letelik a munkaidő, pont beleszarok az egészbe, majd, ha valakinek baja van, azt elküldöm az anyjába, hogy nem én akartam kavarni a szalámit, a szarkupacot már én is csak úgy találtam, oszt most nekem kell mellette ülni. Egyik reggel csak úgy bejött a vezérigazgató helyettes (hoppácsak, itt leereszkednek a pórnép közé a vezetők is), hátba veregetett, hogy fog ez menni (máig tisztázatlan, hogy a slejm felköhögésre gondolt, vagy a munkára), én meg arra gondoltam, hogy a legtöbb baleknak is ezt mondhatták, aztán kaptak 120 év szigorított fegyházat gondatlan, vagy hűtlen kezelésért, úgyhogy küldjetek több karton cigit, ha jól tudom még mindig az az egységes valuta a legtöbb kóterban. Még fatális baromságot elvileg nem csináltam (vagy egyelőre nem derült rá fény, mert ugye én is nagyon tudok titkolózni, azt sem tudtátok, hogy én vagyok a Batman...ó banyek!), van mindig még egy szempár, akivel ellenőrizzük egymást, szóval ha én dobom fel hamarabb a másikat a tárgyaláson, talán beszámítják enyhítő körülménynek az együttműködést és harmadolják a büntetésemet. Persze van rá némi esély, hogy így rögtön az első napon megböknek (és nem fészbukkosan), mert tégla csak a falba kell, vagy felvesznek állandóra egy benga néger mellé a hordóba (mindenki ismeri a viccet, ugye?!), amint fény derül a hosszú éves bábszínházi bérletes múltamra...reméljük mégiscsak bökés lesz!