A tegnapi nap elég szélsőségesre sikerült. Kezdődött azzal, hogy olyan mocskos meleg volt az éjszaka, hogy álom nem jött a hasamra, reggel meg az ébresztő nem tette az egyetlen dolgot, amire alkalmazva van (bár az is lehet, hogy az éjszakai alváskimaradás miatt zuhantam hajnalban mélykómába és nem hallottam a fülem mellett 10 centire üvöltő telefont, de ennek kicsi az esélye), így a reggeli futásról sajnos lemaradtam, de gondoltam majd délután bepótlom. Ja, persze! Korán reggel 25 fokról indultunk és ugye akkor a Nap még éppen csak bekukucskál az ózonlyukon, szal meredek emelkedés várható a hőmérő higanyszálában. Nem az a bajom, hogy a villamoson 6 liter izzadtság van rajtam, hanem hogy ebből csak egy fél a sajátom. Délelőtt a meteorológia hozta a szokásos formáját és este 19:00-re prognosztizálta az akkor még Németországban tomboló vihar belépését a főváros területére, de ahogy telt az idő, úgy hozták egyre előrébb a deadline-t és mielőtt ki tudtad volna mondani, hogy megint otthon maradt az esernyőm és hogy beborult az ég, 16:00-kor belekezdett a természet. 10 percig ültünk a sötétben, mert minden, ami nem szünetmentes konnektorra volt kötve az kipurcant, így többek között a világítás is. Így hát beálltunk az ablakba egy kicsit nézelődni, hogy mi történik ott, ahol fedél sincs: az Üllői közepén a szél diszkréten söpört keresztbe 3 kukát, majd azok tartalmát elkezdte egyenletesen cirkuláltatni a légkörben. Mivel elemi erővel szakadt az eső (és jó 5 percig a jég is), így a környező növényzet is hamar megadta magát és inkább csendben lefeküdtek a földre, mint egy tetszőleges senior biztonsági őr a bankrablásnál, amikor ugye az egyetlen - a rablón kívüli - fegyveres válik először síkidommá a linóleumon. A csatorna lefolyók persze így pillanatok alatt eldugultak, a megnövekedett flórának hála, így gyorsan kiderült az is, hogy már vagy az elején nagyon rosszul lett szintezve minden, vagy az idő múlásával alakultak ki lokális kráterek, de nem csak a járdaszegélyig, hanem azon túl is szépen megemelkedett a vízszint pillanatok alatt. Aki próbált volna menekülni, az hirtelen egy minden irányból vízzel körbevett lokális szigeten találta magát és nem volt optimális megoldás: vagy merülés, vagy vissza az eredeti útvonalra, de addig meg már úgyis rommá áztál. Persze ilyenkor az autósok igyekeznek hamar túl lenni a szélsőséges körülmények között történő vezetésen, így 70-nel száguldoznak, ugyan kit érdekel, hogy a járdán emberek vannak, már úgyis pacal az összes, mit számít az a kis felvert 3 méteres szökőár, amit a könnyed átsuhanásukkal előidéznek és beterítik őket. Én próbáltam kiválasztani a legmegfelelőbb időpontot az elindulásra, csak hogy ne töltsek indokolatlanul sok plusz időt a munkahelyen se és ne is a vihar kellős közepén hagyjam el a fedett épületet, de sajnos mire leszálltam a villamosról már megérkezett a következő hullám (szó szerint), úgyhogy bokáig merülve és alsógatyáig ázva álltam félig a buszmegálló alatt, bár már sok jelentősége nem volt.Gondoltam hazaúszok, ha nem jön semmi, de ekkor két MIG29-es suhant el közvetlen szemmagasságban, de mint kiderült, csak két esernyős amatőr volt, akik minden bizonnyal rögtönzött szélcsatorna teszteket végezhettek, mert ugye ki az az állat, aki 70 km/h-s széllökéseknél kinyitja az ernyőjét. Na innentől nem sok mindent láttam az eseményekből, mert az eső konkrétan lemosta a fejemről a szemüvegem és befőttes gumi híján nem is maradt meg többet rajtam, úgyhogy akár egy komplett facsoport nyugodtan rám szakadhatott volna, úgyse tudtam volna elugrani előle, de legalább fizetett volna a biztosító...és akkor még jól is jártam, mert ha valaki később indult el és nem olyan mázlista, hogy 20 percre lakik a munkahelyétől, az bizony gyalogolhatott hazáig, mert szinte minden tömegközlekedési eszközt leállítottak, még a metróban is állt a víz, kicsit mókás lett volna, ha a Pillangó utca után benyögik, hogy akkor nagy levegő mindenki, most vízzel teli szakasz következik. Persze a lakásban ugyan úgy hőség volt, szóval varázslatos napot zártam tegnap, de a mai is megér egy misét, de lévén ateista vagyok, nem megyek el rá.