Miután még mindig rekkenő hőség van, arra jutottunk Zsúékkal, hogy szombaton jól kisörözzük magunkat, vasárnap meg irány Horány, ami igazából Agárd, csak így jobban rímel, hisz mégiscsak jobb vízparton ülni 40 fokban, mint négy fal között. Mivel az egész napot rászántuk, így gyakorlatilag korábban keltem, mint hétköznap, de rögtön az elején veszélybe került a terv, mivel Zsúék 10 percet késtek elegánsan, ami már komoly kockázati tényezőt jelentett a vonat elérése szempontjából, de egy rafkós húzással a következő vasútállomásra metróztunk át, így 7 percet sikerült nyernünk, cserébe már nem volt ülőhely egy pár megállón keresztül, amit bőven kompenzált az olcsóbb vonatjegy. Reggel kilenckor egy strand még egy nukleáris tél sújtotta orosz kisvárosra emlékeztet, a víz hőfoka pedig még inkább a téli időjárást idézi. 10:00-kor merő kíváncsiságból beletettük a lábunkat a vízbe, de rögtön jégcsaposra fagytak a szőrszálak rajta (egy ideje nem epilálok), de mivel mögöttünk már hőbörögtek a lépcsőn, kénytelen voltunk befáradni teljes valónkban. 2 percig bírtuk, aztán villámgyorsan kitakarodtunk, mert még távolról sem volt ideálisnak és megszokhatónak nevezhető a tó, így maradtunk a sok folyadékbevitel (sör, fröccs, ilyesmi) és a parton döglés kombó mellett. Persze a hőmérséklet meredek emelkedése nem eredményezte a víz egyenes arányos melegedését, csak lokális (feltételezhetően a belehugyozós szekció) termál pontok voltak, de összességében kifagyott a beled is az első pár percben, utána meg persze nem mertél kimenni, mert a feltámadott szél nagyon könnyen libabőrösre fagyasztotta bármidet (utána meg marha nehéz lehúzni a libát). A messzi távolból a legegyszerűbben úgy lehetett felmérni, hogy van-e bárminemű változás, hogy a lépcsőnél mekkora sor van: ugyan előfordult mindig egy puhapöcs, de ha látványosan nem ment a sor, akkor ott bizony komoly logisztikai tökölés volt az utolsó lépcsőfoknál, mert egyesekben felmerült a későbbi családalapítás gondolata, így mérlegre kellett tenni, hogy pontosan mit is akar abba a jéghideg vízbe belemártani és mit nem, ha nagyon nem muszáj. Felzabáltuk az összes lehetséges káros strandkaját, amit ilyenkor kötelező megejteni: főttkuki, lángos, jégkása, vattacukor, csavaros fagyi (amiben nem csavaranyák voltak) így dél körül már szénhidrátokkal és cukrokkal eltelítve pihengettünk az árnyékban. A szórakoztatás is meg volt oldva, mivel közvetlenül mellénk települt le a kötelező idióta család, akik nem veszik észre magukat és jellemzően kiemelkedően magas oktánszámú párbeszédeket folytatnak le. A gyerekek úgy néztek ki, mint akik megettek egy másikat, gyakorlatilag az összes kissrác melle kenterbe verte Zsúét, pedig neki sincs oka panaszra, a pöcsüket meg szerintem már most nem találták meg tükör nélkül, de semmi gond a gyerekek étkezési szokásával, biztos csak valami genetikai betegség eredménye lehet. Majdnem mindenki neve dzsével kezdődött: Dzsenifer, Dzsihád, Dzsudzsák meg ilyenek és mivel ugye pihenni jöttek és elszakadni a mindennapok nyüzsijétől, így csak a 3. perctől kezdődően pittyegett az egyik kiscsaj telója, hogy új üzenet jött, szal ku*vára érdekelte a családi program, elchatelgetett egész nap. A nagymamán látszódott, hogy nem ma fog leszokni a cigiről, gyakorlatilag magától fel sem tudott kelni és a legnagyobb problémát az jelentette, ha nem találta az öngyújtót. A család szemlélete szerint, ha barnulni akarsz, akkor nem kell naptejet kenni magadra, mert az ugye nem a leégés ellen van, hanem a barnulás ellen...és mindezt tök hangosan kimondva vitatták meg, kedved lett volna odamenni és hókon nyomni mindegyiket, hogy te hülye vagy baszd meg?! Délután Russék is becsatlakoztak, pancsiztunk még egy pár kört, aztán meghekkeltük a legközelebbi kajáldát (értsd ipari mennyiségű halat toltunk be...tisztára, mint a Balcsi, csak kevesebb a német), hogy ne üres gyomorral induljunk el hazafele. Idejét nem tudom mikor töltöttem közel 11 órát strandon, valamikor 10 éves koromban talán, szal egész megfiatalodtam ezen a napon. Zsú ebbe a pár órába sűrítette be egy hét nyaralását, lebarnult, leégett és hazafele már el is kezdett hámlani. Nekem mintha csak most kezdene egy kicsit húzódni a bőröm (gondolom az elfogyasztott kaja mennyisége miatt feszül rajtam a bőröm), igazából nem is értem, hogy nem voltam 5 perc után rákvörös, az eddigi iroda barna színemnek pillanatok alatt feszülő kínpáncéllá kellett volna válni, de gondolom holnap reggelig megtartom azt a fél árnyalatnyi színt, amit összeszedtem, de mire beérek a melóba megint semmi jele nem lesz annak a haskörfogatomon kívül, hogy strandon jártam.