Nem, nem a híres ember, most szokás szerint megint rólam van szó. Független szakértők szerint a guga, ami a szemem alatt gyarapszik nem az új fejem lesz, hanem bedurrant árpa, istennek hála, olyan még pont nem volt. Nem a mezőgazdasági cuccra kell gondolni (elég alacsony is lenne a termésátlag), hanem egy begyulladt szarra, amivel kb semmit nem lehet kezdeni, kivéve, ha elmennék szemészetre, ahol rám adnának valami hermetikusan lezárt kötést, amivel fél napig mehetnék Jumurdzsák castingra az Egri Csillagok rebootra, de azzal ugye szemüveget sem tudnék viselni, szal valószínű az első kereszteződésben meghalnék. A hétvégét így házi praktikák keretében kamillás szemkötésben töltöttem, így az agyam nagyban ráállt az egyszemes képalkotásra, ami csak akkor okoz némi megjelenítési zavart, amikor kimegyek az utcára és két szemmel (sőt szemüveggel együtt néggyel) meredek a valóságra. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyire szexuálisan néz ki az a szar pont a szemgolyóm tövében, túl sokat nem kell szemezni mostanában senkivel, erősen kétlem, hogy ez lenne most a favágó style mellett a legmenőbb dolog a nők körében, szal meg kell várni, hogy kifakadjon (gondolom egy délutánon keresztül fog panaszkodni) és utána remélhetőleg majd szépen begyógyul. Csupa vidám dolgot ír a net, ha esetleg nem oldaná meg magától a rendszer a dolgokat (átalakulhat jégárpává is, meg gondolom ezután sorba jön az összes őselem és lesz föld-, meg tűzárpa is, amitől már a szemem is begyullad), akkor már ambuláns beavatkozásra van szükség, ami egyet jelent a lidocain injekcióval és a szike villanásával, mindezt persze pont úgy, hogy premier plánban végig is kell nézned, hiszen a szemednél matatnak...már úgyis van legalább 5 éve, hogy utoljára belém vágtak, kezd hiányozni az érzés. Ha más nem legalább élhetek a képzavarral, hogy vágott szemű lettem, úgyse fogja érteni senki, még valami klassz májbetegséget kell összeszednem és akkor be is sárgulok a tökéletes összhatás kedvéért és felveszem a Po Wong nevet.
Tegnap megvolt a közel hányásig evés-ivás "all you can eat" ebédvacsora keretében, egész hétvégén összesen kétszer ettem, csak ebből az egyik átívelt két hagyományos étkezés közötti időszakot is. Ma reggel ételre se bírtam nézni, inkább levágtam a füvet, mert egyrészt felelőtlenül megígértem, másrészt a testmozgás pont nem ártott. Éppen abbafejeztem, mire elkezdett szakadni az eső, ezer szerencse, hogy semmi más dolgom nem volt a kertben, na nem mintha úgy merő általánosságban lenne. Megnéztem a F1-et, kivételesen a rajtot aludtam át, de a futamot végignéztem a kis kamillás kötésemmel a fejemen (most főztem egy esti adagot is), aztán összecuccoltam és már ezen sorokat az albérletemben körmölöm, bár ilyenkor már úgysem olvassa senki (bár máskor sem nagyon), de jófej vagyok, tartom az ütemtervet. Csak ez a szar múljon el a szemem alól mielőbb, mert már buzerálja a perifériás látásomat!
