Nem vagyunk az a kapkodós népség, Karácsonykor is 23-án kezdünk el ötletelni, hogy kinek, mit kellene venni, mert ugyan már márciusban ráállunk a témára, de valahogy mindig kicsúszunk a határidőből. Csak azért nem aggódjuk magunkat rommá karácsonyfa kérdésben, mert van két összecsukható műanyag fa, amire csak fel kell szórni a girlandokat, meg a szalmadíszeket és már szólhat is a Száncsengő, meg a Csendes éj és még csak tűleveleket sem kell söpörni utána a parketta közül, egyrészt, mert nincs parkettánk, másrészt a műfa tényleg örökzöld, akárcsak Fenyő Miklós.

A Glamour napokkal sem volt ez másképp, halál kényelmesen szombat estefele befáradtunk a legközelebb (és nem mellesleg egyetlen) bevásárlóközpontba, bízva abban, hogy a tömegek az előző két napban már megvették, amit meg akartak és egyben féltünk is, hogy már csak üres polcok várnak majd minket, többnyire mérethiányos készlettel a hátsó sarokban. Ja, persze! Walking dead effektusú tömeg volt, csak senki nem csoszogott (kivéve az öregek és a túlspeedezet partyarcok) és pályázott az agyvelőmre, bár többen is megpróbáltak az agyamra menni. Legendás tömegundorom van, szóval nagyon célirányosnak kellett lennünk, hogy minél kevesebb időt töltsünk a fertőzött területen, de még a filmekben sem jön az ilyesmi össze a főhősnek, nemhogy nekem, akire mindig rámutat a sors ujja és már jól tudjuk, hogy többnyire a középső ujját használja. Csak néhány pulcsira volt szükségem, mielőtt tél tábornok ránk rúgná az ajtót, mint TEK-esek a terrorista témájú jelmezbálozókra, esetleg valami plusz, ha megtetszik, de a nézelődéstől már az elején elment a kedvem. Gyorsan végigszánkáztam a pulcsis gondolák között, felmarkoltam az összes szimpatikus egyedet, hogy bevegyem magam a legközelebbi lövészárokba, hogy próbafülkét szerezzek magamnak. Még jó, hogy jöttek anyuék is, így legalább váltóban tudtam velük hozatni más fazonú és méretű ruhákat, nem kellett elhagynom a nehezen megszerzett fülkét. Ki volt írva, hogy egyszerre maximum 4 ruhadarab vihető be, de jól láthatólag mindenki pont lesz@rta ezt, gyakorlatilag vállfán nem volt annyi ruhanemű, mint amennyit a vérszemet kapott siserehad behurcolt magával, mert hogy a 20% kedvezmény még akkor is lázba hoz mindenkit, ha még így sem engedheti meg magának az adott árucikket. Nagyjából 15 perc sorban állás után végeztem is (pedig három pénztár ment, szóval el tudjátok képzelni, hogy milyen tömeg volt és ez csak egy üzlet), még benéztünk vagy két boltba érintőlegesen (ott is csak emberek voltak), Berki Krisztián (nem a tornász, hanem a simaheréjű) Öveges professzori magasságokban konferált valami semmitmondó bemutatót, miközben minden harmadik mondat Teleshop jelleggel az volt, hogy csak most, csak ennyi, csak itt és csak úgy, szóval mindenki menjen és vásároljon! Kettős érzéssel távoztam, mert bár sikerült négy igazán faszányos pulcsit beújítani, de még így is több, mint 20 gurigát költöttem, ami azért így egyben elég fájó és akkor még nem is voltam fogorvosnál (ami minden szempontból fájni fog), ahol biztos megint legombolnak rólam egy emberesebb összeget, az aktuális ásatás során, amit a számban fognak megtartani a következő negyedéves expedíció keretében.