Rég hisztériás rohamom lenne, ha nem lennék ennyire betompulva. Már a tücskök is megdöglöttek unalmukban, amik eddig legalább alibiből ciripeltek munkaidő alatt. Soha nem látott uborkaszezon vette kezdetét, ami mindig csak gyomorgörcsöt okoz az embernek, mert mindig megvan a böjtje, a világ egyensúlyát fenn kell tartani. Második napja, hogy alig van mit csinálni, ami tekintve, hogy 9 órán keresztül tart, roppant idegőrlő tud lenni. Mostanság percalapon képben vagyok a világ összes hírével (legalábbis amit az Index, meg az Origo ír), 4 ritka és egy legendás medvét is feloldottam a telefonomon lévő játékban (Alphabear, mindenkinek ajánlani tudom, aki nem német szakos, mert kivételesen angol nyelvtudás szükségeltetik hozzá) és már csak a látszatát sem tudom fenntartani annak, mint aki valami hasznosat csinál, mert az asztalom is tök üres. Átnéztük az összes magyar klasszikus verset angolul (ne kérdezzétek miért, csak kellett), megbeszéltük az egészségpénztárak működését és gyakorlatilag csak a maghasadásról és az urán felezési idejéről nem kezdtünk magasabb oktánszámú okfejtésbe, utoljára talán középiskolában voltam ilyen nyomott, bár ott még beszélgetni sem lehetett óra közben...kivéve, ha felszólítottak és próbáltad megmagyarázni, hogy miért is nem kellene egyest kapnod annak ellenére, hogy halvány lila segédfogalmad sincs a helyes válaszról, már ha egyáltalán van és nem csapda volt az egész.  Mindjárt az év végi finishben (ami nem a mosogatószer) vagyunk, de olyan dögszag van, hogy ebből jó nem sülhet ki, de gondolom mindenki maga alá fog sz@rni, ha valami nem lesz kész időben, mert egyszerre jönnek a szippantós kocsik, csak nem szívnak, hanem feltöltik a fostartályokat a hosszú napok alatt összeszedett hígtrágyával (ide illő találós kérdés: hogy hívják a hosszú hajú szart? Copfos!), mi meg vagy kidolgozzuk az egy levegővel újévig technikát és elmerülünk a szartengerben, vagy némi taposó munkával megpróbálunk felszínen maradni és bízunk a légi mentésben.

Még jó, hogy van munkán kívüli elfoglaltság is, legalább nem csavarodok be a semmittevéstől. Most éppen egy főcímzene megalkotására kaptam megbízást. Ugye mindenki emlékszik, hogy meg nem értett zseni vagyok (de inkább meg nem értett, mint zseni), akinek minden bizonnyal csak halála után fogják a műveit hallgatni, majd lőjetek egy sms-t a túlvilágra (normál díjas számon elérhető leszek), hogy megnyugodjon a lelkem, különben visszajárok kísérteni! Addig is billentyűzetet és egeret ragadok, mert ugyan minden hangszeren tudok játszani (kivéve a cimbalmon, a húrok közé beesnek a kártyalapok), de a digitális korszakban nehogy már egy mikrofonnal, meg egy szál gitárral álljak neki egy fél kamara zenekaros, heroikus szimfóniát összerakni, főleg, hogy se a mikrofonom, se a gitárom nincs nálam és a hangszigetelt stúdióm is a másik ingemben maradt. A technika az én oldalamon áll (többé kevésbé) szóval szóljanak az elektronikus fanfárok, majd szólok ha befutott zeneszerző lettem véletlenül.