Annyira jól ment az aktív passzív pihenés, hogy vasárnap még a blog is kiment a fejemből, már csak az esti agyvérzésemnél ugrott be, de akkor jobbnak láttam, ha inkább lehúzódok aludni, mert semmi vicces nem jutott éppen eszembe. Már megint kikapott az NFL csapatom, nagyjából olyan színvonalú játékkal, amit a magyarok képviseltek az elmúlt évtizedekben, csak a döglött fókák ellen lett volna esélyünk egy gyenge döntetlenre. Na de most, nemzeti tizenegyünk, valami fatális véletlen folytán elkente a norvégok száját oda-vissza és ezzel nemzetközi tornára szerzete meg a részvétel lehetőségét. A norvégok rendkívül elegánsan elkezdték fikázni őket, ahelyett, hogy magukban keresték volna a hibát, rögtön mindenki más nyakába varrták a vereségeket. Ezt egész biztosan korábbi, magyar sajtótájékoztatókról lesték el, mert ugye nálunk is mindig rossz szögből sütött a nap a pályára és amúgy is a bírók is állandó jelleggel ellenünk fújtak, hogy a túl korán bekapott első gólról ne is beszéljünk, ami alapjaiban rengette meg a hosszú hónapok alatt kidolgozott stratégiát. B-terv persze egyszer sem volt, mert kellő önbizalommal szálltunk be a ringbe, aztán mindenki csak nézett, mint Van Gogh a dolby surroundra, amikor a mocskos ellenfél is játszott, ráadásul jobban és senki nem tévedt el az öltözőből kifele jövet, pedig azt is bekalkuláltuk és teljesen váratlanul ért mindenkit, hogy az ellenfél csapat is 11 játékosból áll, ráadásul nem egyhelyben állva várták a labdát a rugós focihoz hasonlóan. Kíváncsi leszek, hogy mekkora Reistag lesz ebből, igazából annyira nem értek a gurulós focihoz, hogy azt sem vágom kik lehetnek az ellenfeleink, de gondolom, akik kijutottak az EB-re, azok nem megye III., Ököritófülpös színvonalat képviselnek. A máltai vereség után, ahol gyakorlatilag asztalosoktól, meg kárpitosoktól kaptunk ki úgy, hogy ők tét meccsen az ország fennállása alatt soha nem nyertek, csak gombfociban, túl sok reményt nem fűzök a jó szerepléshez, ellenben kiváló Benny Hill zenére történő válogatásokat lehet majd összeállítani.

A téli felkészülési időszakra való tekintettel - tudjátok, amikor le kellene adni a normál súlyodhoz képest vagy 3 kilót, hogy a karácsonyi hedonista időszakban az eredeti állapotra hízz vissza - nekem is neki kellett állni, hogy megszabaduljak a felesleges kilóktól és ezt most nem lehet azzal elintézni, hogy egy kietlen helyen ásod el őket. Mivel a Balkánon olyan hideg van, hogy lassan előjönnek a medvék és futócuccot sem hoztam magammal, mert éppen mosásban van és csurom vizesen hagytam a szárítón, így ki kellett dolgoznom egy B-tervet. Emlékeimben még élt, hogy annak idején vettem egy ellipszis trénert, amikor még 80 kiló fölött próbáltam elhitetni magammal, hogy jól nézek ki, de aztán kiderült, hogy nem a tükör torzít és a szemüvegem dioptriájával sincs gond, szóval életmódot kellett váltani. Mivel túl sokan nem használják a tréning gépet mióta elbútoroztam, emberesen körbe volt véve minden olyannal, amit szintén nem használ senki, szóval rögtön az első tornagyakorlat az eszköz felszabadítása volt. Rémlett, hogy mindennél jobban utáltam tekerni, mert nem lehet ülni rajta, mint egy szobabiciklin és 5 perc után minden baja van az embernek, de most sikerült részlegesen feleleveníteni az élményt. Lévén van már némi alap kondícióm csak a 15. perben kezdett el gyöngyözni a homlokom, hogy aztán egy perccel később már patakokban csorogjon rólam az izzadtság és a 30. percben is csak azért hagytam abba, mert elég monoton és a táj sem változik, tekintve, hogy a hátteret nem húzta senki. A másnapi megismételt gyakorlat után kiderült, hogy jobban terheli a térdemet, mint a betonon futás és kevésbé egész testre kiható gyakorlat, de vegyük figyelembe, hogy akkor még rühelltem futni (persze most sem vagyok odáig érte) és kellett egy megfelelő alternatíva. Sajnos két napi edzés még nem váltotta meg a világot, úgyhogy most vagy veszek egy nagy levegőt és kemény elszántsággal karácsonyig lemondok az édességekről és a cukorról, hogy a késő esti evésről ne is szóljak, vagy eszek még egy kocka csokit, letagadom és jöhet a hosszában csíkos ruhatár, feketével ötvözve.