Hozzá tudnék szokni a négy napos hétvégéhez, három napos munkahéthez, bár most az eddigi 2 napban volt annyi dolog, mint máskor 4 nap alatt. Nem úgy tűnik, mintha mindenki már csak a karácsonyi ajándéklistán, menüsoron és a traumatikus sérülések nélküli, fenyő talpba való belefaragásán törné a kis fejét, vagy próbálná sikeresen feltörni a Télapó szervereit, hogy a tűzfalon átjutva, valahogy módosítsa a róla készült idei feljegyzéseket (bár a mostani fűtőanyag árak mellett tök kifizetődő szenet kapni, de akkor már inkább hasogatott, szárított akác). Már alapból elég feszkós vagyok, a cukormegvonás hamar elvonási tüneteket produkált, de cél, hogy csak a téli kabát miatt tűnjek nagydarabnak és ne a biológiai bélés miatt. Az alkohol mennyiséget is egy kicsit rövidebbre kell szabni, de még jó, hogy vannak gyakorló alkoholisták a melóban, akik vörösboros süteményeket hordanak be (igen, ezek tök diétásak, nem kell húzogatni a szemöldököket, hogy akkor mi is van ezzel a cukormegvonás dologgal), így kettő az egyben le lehet tudni egy nagyon kis adaggal az összes bűnös kalóriát. Próbálok a főzős műsorokból ötleteket ellesni, de nagyjából a serpenyőn és a porcelán tányéron kívül egyik hozzávalót sem kifejezetten ismerem, vagy ha mégis, akkor élek a gyanúperrel, hogy a legközelebbi Pennyben nem kifejezetten forgalmazzák, vagy az áruk olyan magas, mint egy kisebb afrikai ország éves GDP-je összesen. Marad a leegyszerűsített szárnyas és ezerszínű saláták, kísérleti dressingekkel kombináció, úgyhogy jövő héten már csak akkor lennénk fittebb, ha trambulinon ugrálva mennék dolgozni, ami tekintve, hogy a trambulin nem mobil egység elég sok kalóriát égetne el gondolom. Hál istennek "csak" hasmagasságban szedtem magamra, ami így elég röhejesen fest az alsó-közép kategóriás felsőtestem mellett.

Ma járt nálam a kéményseprő is (hogy még ki, azt nem tom, nem is értem miért kellet az is a mondat végére, vagy hogy miért nem töröltem ki, ahelyett, hogy leírtam ezt a másfél sort). Legalábbis, ha minden igaz, mert én nem voltam itthon (undorító, hogy minden csak munkaidőben intézhető, többek között a munka is), a tárnában kellett a csilléket tologatnom, de a tulaj kéznél volt és beengedte a gyaur, hitetlen kutyát, aki ránézésre nem hitte el, hogy nálam nincs kémény (vagy csak piszok jól el van dugva, én még 7 hónap alatt egyszer sem találkoztam vele), de gondolom onnantól, hogy beteszi a lábát, ki tudja számlázni ezt a lakást is. Feltételezem most szalasztottam el az utolsó esélyt, hogy megfogjam a gombom, vagy csak kézrátétellel vegyek le valamit az aurájából a mesternek, a kormon és a füstszagon kívül, így az eheti lottó is csak nettó befizetés lesz a Szerencsejáték Zrt.-nek. Sebaj, nő a szerencseszakáll, már lassan 2 hónapja nem borotválkoztam, csak a bajszomon kell néha igazítani, különben 24/7-ben úgy érzeném, mintha cérnametélt levest ennék és állandóan belelógna valami vagy az orromba, vagy a számba, aminek nem kellene. Újévre úgy fogok festeni, mint egy favágó és már nem csak képletesen, ami a műszaki hozzáértésemet illeti, de egyelőre inkább nem állítok be sehova egy bazi nagy szekercével, mert még félreértenék a helyzetet...a legtöbb rendőrségi fantomképnek már így is pont megfelelek, nem kell még súlyosbítani is a helyzeten.