Ínséges idők járnak a futókra, ha nem számítjuk azokat az elvakult állatokat, akik fejlámpával, pufidzsekiben körözgetnek hajnalok-hajnalán a korom sötét 2 fokban. Nekem marad a hétvége, de persze jön természetanya és bedobja a "BUMM szívtál" kártyát, így tök mindegy, hogy szombaton feltámadok reggel 7:00-kor (tudom, én vagyok az állat, meg is érdemlem), hogy valahogy kikompenzáljam azt, hogy egy métert nem futok hétköznap, még a busz után sem, úgyis jön a következő, ha szakad az eső. Ekkor elmegy a kedvem mindentől, így bánatomban megreggelizek, mire eláll az eső, de akkor meg már tele gyomorral nem megyek sehova, nem kell 19-re lapot kérni, nehogy ne érjek vissza időben a dupla nullás ügyosztályra, ha sürgős küldetés lenne. De legalább a négy fal között még mindig tudok tornázni, bár az sokat nem segít a haskörfogatom csökkentésében (valahogy inkább az erősítő, mintsem a cardio gyakorlatok felé tendálok), mindenesetre a visszafogott esti étkezés azért három dolgot eredményezett: kevesebb kaja fogy, jóval éhesebb vagyok és megindult a fogyás is, csak hogy valami előnye is legyen.

Na de ma kiszúrtam mindenkivel, aki már abba a hitbe ringatta magát, hogy úgysem kelek megint hétkor, pedig de és végre kijutottam a Városligetbe is. Mivel még induláskor roppant lelkes voltam (ez azon a 300 méteren hamar elkopott, amíg kicsoszogtam), arra jutottam, hogy távot kellene növelnem, hogy ha már csak 1-2 alkalom nyílik egy héten a kocogásra, akkor legalább b@sszunk neki oda. Mivel az agyam teljesen beállt a három körös etapra és a negyedik kezdésénél már hangosan üvölt, hogy hagyd abba te állat, mit művelsz már megint, te szerencsétlen hülye, így az egyetlen logikus lépés az volt, hogy a kör hosszát kell meghosszabbítani. Persze szemüveg most sem volt rajtam és tudjuk, hogy én abban is el tudok tévedni, nem hogy anélkül, így éhgyomorra egy kicsit merész vállalkozás volt új nyomvonalat kialakítani, akár éhen is halhattam volna, ha nem tanulok meg galambot fogni, ölni és sütni puszta kézzel. Szerencsére volt egy homályos (hiszen hiányzott 3 dioptria a szemem elől) elképzelésem, hogy merre is az arra és a nagyobb tereptárgyakat a 7 hónap rutin alapján már be tudtam lőni, de így is csak kb 300 méterrel sikerült megtolni az eredeti karikát, de ha úgy vesszük közel egy kilométert sikerült rátennem, én meg ugye mindent felfele kerekítek, szóval el lehet lőni 5 km-nek is, az meg milyen jól hangzik már. Már csak annyi hiányzik, hogy ne legyen tökig érő hó, bár ez a mostani metsző hideg esővel kombinálva sem a szívem csúcsa, a kesztyűhöz még meleg van, de az ernyő miatt nem tudod zsebre vágni a kezdete, szóval kifújja a szél és egy kicsit le is vagy, miközben a gatyád is térdig felázik. Így jobban belegondolva inkább legyen hó, az se baj, ha nem lapátolják el, legalább a kutyaszar sem szúrja majd annyira a közteresek szemét és ha felfagy a placc max megtanulok gyorskorcsolyázni és találkozunk a balesetin. Nagyjából csak a szánkóval és zsákkal (gondolom ez a legtöbb mindenkinek nem mond semmit) nem tudok elesni, az összes többi téli sport (kivéve a hüttében ivás) életveszélyes rám nézve, szerintem egy komolyabb nagyságú hóemberépítés közben is magával tudna ragadni egy hógörgeteg, úgyhogy marad a forró csokizás, aminek semmi köze a szauna dobbantós budihoz, tekintve, hogy még fel sem találták...lenne rá igény (?), mert akkor becsoszogok a szabadalmi hivatalba, hátha meggazdagodok belőle.