Három okból nem fűtök még mindig: egyrészt a szokatlanul enyhe téli időre való tekintettel, még mindig tolerálható lakáson belül az időjárás (a pingvinek legalábbis nem panaszkodnak), főleg, hogy 5 oldalról fűtenek (gyakorlatilag instant padlófűtésem van így és a mennyezetfűtést is csak azért nem élvezem, mert csak a munkahelyen vagyok a plafonon, otthon viszonylag meg ritkán vagyok Batman), másrészt éppen elég alacsony alkoholtartalmú italt és hizlaló ételt eszek mostanság az NFL csúcs kellős közepén, így biológiailag is szigetelve vagyok. A legnyomósabb érv pedig az, hogy nem működik a konvektorom. Múlt csütörtökön már égett a pofámon a bőr, hogy mindjárt december, én meg arra használom a fűtőtestet, hogy a konyharuhákat meg a nagyobb edényeket pakolom rá, ami főzőcske közben kell, hogy a kezem ügyében legyen. Gondoltam legalább alibiből égjen már az őrláng, mielőtt a gázosok rám rúgják az ajtót, hogy itt biztos lopom a cuccot (bár tűzifát még mindig könnyebb találni, mint gázt), mint Lajos a lakóparkban, mert nincs az az isten, hogy a tél közepén nincs fogyasztás, de a napnak megfelelően a beizzításkor az eszköz csütörtököt mondott. Átjött a tulaj is szemrevételezni, hogy én bénázok csak, vagy tényleg homokszem került a gépezetbe (ha már gáz nem jut bele), de 15 perc kitartó próbálkozás után nem kelt életre a reaktor, így másnap felhívta a szerelőt. A világ leglustább embere lehet, vagy előtte rendszergazda lehetett, mert egyből az ilyen cuccokra értelmezhető újraindításról érdeklődött, azaz a gázt sokáig kell ereszteni szikráztatás nélkül, mert az előző tél óta fellevegősödhetett (ilyen szó nincs is!) a rendszer. Pénteken hazaérve erősen szkeptikusan beálltam gázgombot nyomogatni, gondoltam most fogok orbitális pályára állni (aminek semmi köze a mentolos rágóhoz) az első szikra után, de a statisztikákat megerősítve, amik az én szerencsefaktoromra vonatkozik, természetesen nem történt semmi, ennyi erővel fát is pakolhattam volna a kazánba, de bableves után biogáz üzemmódba átállva is nagyobb esélyem lett volna rá, hogy felcsapjanak a lángok. Mondjuk a hétvége jelentős részét úgyis Russnál töltöttem, tehát pont nem érdekelt, hogy hideg van (a szombat reggeli havazásnál egy kicsit megijedtem, hogy itt fogok megdögleni és csak a legközelebbi lakbérfizetéskor fognak megtalálni, amikor rám törik az ajtót), most meg újabb mákfaktor, hogy elmúltak az éjszakai mínuszok. A mocsok fűtésszerelő meg persze nem veszi fel a telefont, gondolom sejti, hogy a szaktanácsával csak kihúzta a gyufát (csak a képleteset, pedig az legalább melegítene), de előbb utóbb ki kell tolnia a seggét, mert gondolom lassan most már tényleg beköszönt a nukleáris tél és akkor a hajamra kenhetem a vastag zoknit, meg a thermo pulcsit és a birka ágynemű sem jelent majd tartós megváltást, a pozitív pszichikai ráhatás, miszerint meleg van, az alacsony hőmérséklet során lelassuló agyi tevékenység következtében önmaga dugájába fog dőlni.