Tegnap hazafele jövet a zebránál három turista csoportnyi ember ácsorgott, gondoltam, mivel FIDESZ elleni tüntetést nem nagyon hirdettek vagy pénzt osztanak, vagy elgázoltak valakit, más nagyon nem jöhet szóba. A teljesen kézenfekvőt kihagytam, miszerint abból a 30 emberből egynek sem tűnt fel, hogy nyomógombos gyalogos átkelőről van szó, ha nagyon ráértem volna, biztos beállok melléjük 15 percre dekkolni, hogy lássam az emberi hülyeség meddig bírja kitolni a józan ész határait és mikor tűnik fel valakinek, hogy itt valami cseréptörés van a rendszerben. De, mivel hosszú hét van és nekem ezer dolgom van, megkönyörültem rajtuk és megnyomtam a gombot, menjen mindenki a dolgára, nincs itt semmi látnivaló. Nekem főleg takarítási munkálataim voltak és nem utolsó sorban a mennyezetnél a penész is felütötte a fejét, amit rövid távon ki kellett irtani. A gond ott kezdődik, hogy nekem normál alakban írható csak fel a magasságom, a lakás meg, tekintve, hogy galériázott, 380 cm-es belmagassággal rendelkezik (tény, hogy hülyén festene250-nel, max hasalni lehtne az emeleten), én meg a legmagasabb berendezési tárgyon sem vagyok több 210-nél. Szermányolnom kellett egy létrát, ami csak növelte a röhejes háztartási balesetek bekövetkezésének esélyét, legendásan béna vagyok bármilyen ilyen jellegű feladat elvégzésében, ráadásul itt senki rám nem talál, annyian fordulnak meg nálam, mint az árvaházi szülői értekezleten. Mivel a Szavo palackra az volt írva, hogy miután kifújta hagyja el a helyiséget (meg, hogy ne érjen semmihez, ne lélegezze be, ne nézzen rá és ha egy mód van rá ne is fogdossa), nekem meg csak ez az egy helyiségem van, így reggelre ütemeztem a hadműveletet, munkaidőben lesz ideje leülepedni és hatni az anyagnak. A reggeli félkómás állapot a legkevésbé sem lendítette előre a biztonságos munkavégzés lehetőségének megteremtését, de a fokozott halálfélelem azért némiképp magamhoz térített, így talpig szigetelve, maszkkal az arcomon lepermeteztem a falat. Rászellőztettem egy 20 percet, amíg elindultam a bányába, de ezer szerencse, hogy nincs háziállatom, mert akkor fojtó dögszag fogadott volna mire hazaérek, olyan koncentrációban volt még jelen a klórszag, ráadásul még egy kört fújok célszerűen, mert egy kicsit még foltos a fal, holnap artistamutatvány második felvonás. Azt nem tudom, hogy a penész miatt, vagy csak simán felmarta a cucc a tapétát (kicsit aggódok, hogy csak rosszabb lesz, ha holnap felviszek még egy réteget, de most sem mutat még tökéletesen, szóval valamit lépnem kell), de bízok benne, hogy nem megy ez a kis kitérő a kaucióm rovására.
Kisuvickoltam a konyhát, meg a fürdőszobát is, gyakorlatilag már nyitott mellkasos szívműtétet is lehetne nálam tartani, persze a holnapra ütemezett portörlés és a még gyaníthatóan fellelhető penészfoltok miatt simán meghalna a páciens, de próbálkozni mindig lehet. Aztán már csak 3 helyre kell elrohanni a karácsonyi ajándékokért, már mindenkié megvan (legalábbis fejben), senki ne essen pánikba, max a postán múlik, ha valaki nem kapja meg a magáét. Végül a "hosszú hétvége" egy napjába bele kell sűríteni a főzés-mosás-vasalás hadműveletet, hogy aztán hétfőn megtévesztve az egész világot, mosolyogva bevonuljak ismét a munkahelyre az utolsó előtti nekifutásra még idén, mielőtt eltelítődnék szénhidrátokkal és a TV előtt zuhanjak mély kajakómába. Csak ez tartja még fenn a lelkesedésem...
