Véget ért végre az év végi hízótábor, lassan lehet újra könnyedebb fogásokat is enni. Pedig olyan optimistán vágtam neki a karácsonyi szénhidrát maratonnak, mert ugye az Indexen megírták, hogy néhány nap alatt nem lehet elhízni, az több hónapig tartó, kitartó rendszertelen és zsír/szemétalapú étkezés eredménye lehet csak. Gondolom az az állat, aki ezt írta, vagy brit tudós, így már meg is kaptuk a tudományos határértékét ennek az állításnak, vagy a másik végletben csak szója fasírt és tofu torta van a menüben, némi hínár és csíra társaságában, hogy aztán homoktövis alapú csipkebogyó-tőzegáfonya teával leöblíthesse a királyi lakomát. Na ettől tényleg nem lehet meghízni, hiszen nincs benne sem cukor, sem zsír, amitől egy kicsit jobban érezhetné magát az ember, de az ilyenek persze hírből sem ismerik a halászlé tavacskán ringatózó töltött káposztával töltött pulykamell hajócskát, amin kis bejglimatrózok teljesítenek szolgálatot, hogy, ha nem is viking szertartás szerint meggyújtva, de mégiscsak egy utolsó útra induljanak az emésztőrendszeredbe, feladatot adva az összes GIT szavacskát tartalmazó emésztés könnyítőnek, amik, mint minden rendes háztartásban a Richteres dobozban lapulnak. Az elmúlt bő egy hetet 3,5 kiló plusszal sikerült lehoznom, amit már a farmerem is megérzett, meg én is, amikor a cipőbekötés is feszültséghez vezetett derék és combtájékon. Valamikor a negyedik nap környékén ment el a kedvem az evéstől, de ez ugye nem úgy megy, hogy csak abba lehet hagyni, folyamatosan jönnek az új fogások, sütik, nehogy ránk száradjon bármi is, félóránként mindig kell enni valamit, akár éhes vagy, akár nem, 30 perc pihenő és lehet kezdeni elölről. Aztán meg csak néztek egymásra, hogy "te mondd, hogy nem kérünk még egy szeletet, a te hangod mélyebb!" Aztán a karácsonyi dalok és filmek áradatától elfog a hányinger, szóval a kellemetlen gyomorfeszülés problémája letudva, please press repeat!
Idén a konyhai felszerelések listát kapta meg a Kisjézus, úgyhogy gyanítom nem mostanság fogok lefogyni, mert 3 vadiúj szakácskönyv állt be a könyvespolcra, immár távolról sem a sci-fi kategóriában, fasza késeket, amikkel döglött állatok ellen tudom megvédeni magam, konyhai mérleget, hogy pontosan tudjam, hogy hány deka hiányzik az egyik hozzávalóból az étel elkészítéséhez, mert ugye mindig hiányzik valami/valamennyi. Magamat is megleptem egy e-könyv olvasóval (bár a várt meglepetés valamilyen oknál fogva elmaradt), még tesztelési időszakban vagyok, mert a műszaki cuccokkal továbbra is hadilábon állok, szóval vagy fel fog robbanni, vagy az aksija nem bírja a strapát, de most úgyis zárva hétfőig a bolt, szóval legkorábban jövő héten tudok reklamálni menni.
Még két, szenvedésekkel teli napot kell átvészelni a bányában, hogy aztán a megfelelő alkoholmennyiség bevitelével archiváljuk az idei esztendőt, de legalábbis töredezettség mentesítsük a merevlemezt. Addig még valamit sütnöm is kellene, mert olyan házibuli jellegű vigyél magaddal valamit partyra vagyok hivatalos, egy alkoholos italokat kereskedelmi jelleggel forgalmazó vendéglátóipari egységbe, úgyhogy az italokkal nem lesz gond, csak valami kell, ami felszívja, különben nagyon hamar 2016-ban ébredek.
