Uborkaszezon van a fóliaültetvényen, gyakorlatilag csak azért járok be, hogy aláírjam a jelenléti ívet. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert például nagyon jól haladok az eddig háttérbe szorított könyvek elolvasásával is, az elmúlt 1 hétben már a második 300 oldalas remekművet nyüstölöm. Gyakorlatilag már zokon veszem, ha beesik valami munka, pedig már majdnem kiderül, hogy ki a gyilkos, vagy hogy egyáltalán milyen susmus folyik a háttérben és akkor a hős most megőrült, vagy megpróbálja mindenki palira venni, holott nem is Pali. Ritka izgalmas könyveket sikerült digitálisan találnom (csak úgy hevertek gazdátlanul az utcán), amiket nehéz abbahagyni és még a fejezetek is hosszúak, szóval van egy két döccenő, de azért próbálom megszerezni a négyjegyű függvénytáblázatot pdf-ben, azt emlékeim szerint elkezdeni is nehéz, gondolom letenni a világ legegyszerűbb dolga lenne, így 12 évvel érettségi után. Húzgáltam én előző évben éppen eleget a belemet (ne is kérdezzétek, undorító történet), szóval ezt a kis láblógát megérdemlem, bár még így is az agyamra megy, hogy álló nap olvasgatok, de ezt ellensúlyozandó néha átnézem az indexet, az origót, az nfl-t, meg a filmdroidot, vagy scrabble-özök egyet a mobilon és mire mindennek a végére érek frissülnek a hírportálok, vagy elérkezett az ebédidő, szóval nagy nehezen csak eltelik a nap valahogy.

Munka után benéztünk a kollégákkal az Élesztő nevű vendéglátó-ipari egységbe, ahol jelentős mennyiségű jófajta seritalt szolgálnak fel, bár a bennük felhalmozott lupulin miatt inkább Bágyasztónak kellene hívni a helyet, csak az gondolom marketing szempontból annyira nem lenne egy világmegváltó húzás. Mesterséges fűtés nincs, csak a helyi szeszkazánok lehelik tele a helyiséget, ami az itallapon szereplő felhozatal ellenére eléggé borszagú. A világon nincs rosszabb a langyos, bubimentes sörnél, úgyhogy mindenképpen ki kellett próbálnunk a ház ajánlatát, ami forralt sör volt, erre varrjál gombot. Valami szűretlen meggyes sörféle volt, ami csak kesernyés ízében emlékeztetett a sörre, meg hogy söröskorsóban adták, de itt nagyjából véget is ért  a hasonlatosság. Lehet, hogy ha 12-t megiszol belőle, akkor már nyomokban emlékeztet a sörre, vagy akkor már pont leszarod, hogy mit is iszol, csak ártson. Persze mire mindenki kikérte az első kört, addigra a mienk elkezdett hűlni, a többieké meg melegedni, szóval hamar be kellett dönteni, amíg még a képzeletbeli tolerancia határon belül voltak. A következő körre beneveztem egy Enigma nevű vörös (én vörösnek láttam) sörre, gondoltam mire megiszom, már csak kódfejtő táblával lehet értelmezni azt, amit összehordok társalgás címszó alatt, de maradjunk abban, hogy még egész egyenes útvonalon sikerült kimennem a mosdóba, ami vagy a rövid távolságnak, vagy a magas alkoholtűrő képességemnek köszönhető (segítek, közel volt a klotyó). Éhgyomorra villámgyorsan elérem a billegális állapotot, szóval jó partygyilkos módjára én bontottam elsőnek asztalt, itthon tömtem magamba egy kis zsírosat, csak hogy balanszírozzuk a 6-8%-os folyékony kenyereket, mert lássuk be, a kor előrehaladtával egyre kevésbé bírom még az alkoholista piramis legalján lévő belépő italokat is, de legalább az őszülő halántékom miatt egyre sármosabb vagyok...de ezt is csak én gondolom így.