Búúúú meg báááá, ilyen is régen volt már, hogy vasárnap időben le tudok ülni pötyögni két sort. Pedig ez a hét is bővelkedett társasági eseményekben, mostanra egy picit már el is fáradtam, kár, hogy holnap már hétfő.
Pénteken nekiszaladtunk az estének, mert Zsú most tartotta az ofisöl szülinapi partyt, miközben már 3 hete a 29-et tapossa, de ugye harmincegynehány embert elég megpróbáló feladat egyszerre összeszervezni, nekem például a 4-5 is komoly gondot tud okozni (persze a többiek a hibásak, valakinek statisztikák szerint mindig be kell nyögni, hogy neki pont nem jó, vagy az utolsó pillanatban közbejön valami). A Műcsarnok Teraszon voltunk, ami nevével ellentétben egy alagsori helyiség, gondolom nyáron, amikor tényleg a múzeum teraszán vannak, akkor Műcsarnok Pince a neve, de felőlem a Döglődő Menyét is lehetne, amíg a kaja és a pia olyan jó, mint amilyen. Mivel zárórán túlnyúló rendezvény volt, így hivatalból kirendeltek egy biztonsági őrt is, akire ránézésre 20 méteren is harmincat vertem volna, ráadásul csak annyi volt a dolga, hogy kiszűrje a csak betévedőket, mivel zártkörű volt a hepajkodás. Azt nem teljesen értem, hogy akkor miért azt a kérdést szegezte mindenkinek belépéskor, hogy a rendezvényre jött-e, mert melyik az az állat, aki nem érzi ebben az irányított kérdést és tagadva inkább kifordul az ajtóból?! A zenéket marha jól összeválogatták, 25 óra (nem tudom mire számítottak, meddig maradunk?) 95%-ban magas színvonalat képviselő muzsika volt bekészítve a laptop dj-be, úgyhogy az alaphangulat adott volt. Hidegtálak(?) bekészítve ezerféle (na jó csak 4-5) mártogatóssal, 3 sör között ideális alkohol felszívó hatással és akkor az étlapról rendelhető kajákról még nem is szóltam, meg a hűtőben lapuló, a cseh söripar áldásos tevékenységének köszönhető kenyérgranulátumokról. Mindenki megkapta az est kérdőívét is, mielőtt nagyon szétcsapta volna magát és már képtelen lett volna leírni az abc első 3 betűjének valamelyikét, bár a hozzá tartozó pontok összeadása nyomokban már így is komoly gondot jelentett. A "Zsuzsi-e vagy?" kérdéssornak, csak nevében van hallgatólagos köze Lakatos Márk tavalyi "műremekéhez", itt főleg az ünnepelt vonulatában voltak a kérdések feltéve, amit viszont saját magadra vonatkozóan kellett megválaszolni, így végeredményben megtudhattad, hogy milyen arányban Zsuzsi a személyiséged. A legtöbbünknek az jött ki, hogy lényegesen több időt kell foglalkoznunk a belső Zsuzsinkkal, mert bár jó úton haladunk az überzsuzsi állapot felé, de ebbe még sok munkát kell feccölni, legyen szó a lengyel nyelv elsajátításáról, a hüllők, mint háziállatok megkedveléséről, vagy az időgép feltalálásáról, amivel visszautazhatnánk Antall József halálának napjára és az utcára vonulnánk követelve az aznapi Disney délután aktuális Kacsa mesék részének befejezését. Mindenki jól eldumálgatott a saját köreivel, kb Zsú volt az egyetlen (hogy, hogynem?!), aki minden asztaltársasággal kommunikált, mi meg Russal arra jutottunk 23:30 körül, hogy itt az ideje hazamenni és lemosni a sminket, mielőtt éjfélt üt az óra és visszaváltozik a tökhintó 5-ös busszá. Hála az égnek nem mi voltunk az elsők, akik elhagyták a légteret, így már nem lehetett a korunkra fogni, hogy nem bírjuk a hajnalozást (NFL meccseken például reggel hatig tudok tágra nyílt pupillákkal ülni a TV előtt), még így is sokat voltunk, már az elején utalgattak rá, hogy húzzunk a francba, mert a pultot támasztva csak elriasztjuk az embereket a kinézetünkkel (ezer szerencse, hogy csak poénkodtak, hiszen mi ketten voltunk a legjóképűbbek, de ez nem reprezentatív felmérés eredménye, egy kicsit lehet hogy önmagammal szemben nem vagyok teljesen objektív, a teleobjektív pedig tudjuk, hogy mennyire nincs jóban az arcfelépítésemmel). Megyünk jövőre is, ha minden igaz pont péntek 13-ra lesz a buli időzítve, remélem valami koncepció is lesz ráhúzva, vagy legalább lesz egy triszkaideka fóbiás sarok, ahol mindenki kizokoghatja magát, aki kiborul ettől a számtól, vagy munkamániás és képtelen feldolgozni, hogy másnap hétvége.
