Ha jól gondolom, akkor a főváros teljesen kiürülhetett, legalábbis a pénteki, lökösházi vonaton nagyjából egymillióan lehettünk, szóval matematikailag nincs kizárva ennek lehetősége. 30 perccel hamarabb kiértem jó szokásomhoz híven, de már úgy néztek rám, mint a véres rongyra, amikor bepofátlankodtam egy olyan fülkébe, ahol hárman ücsörögtek, meg az összes cuccuk lebaszva maguk mellé, nehogy már a felső csomagtartót használják. Ahhoz ugye fej fölé kellene tudni emelni nem csak a karukat, hanem egy üres szatyornál nehezebb tárgyat is, az meg ugye max akkor megy, ha a felső polcról kell levenni a sörösüveget, vagy ha felmérik, hogy kell-e hónaljat epilálni, de mivel nem ájulnak el rögtön a szagtól (a mellettük állóról mindez nem mondható el), így szkippelik a következő kínai újévig a hadműveletet. Percek alatt annyian lettünk, mint Woodstockban, ha még transzparensek is lettek volna, akkor simán elment volna egy tetszőleges kormány elleni tüntetésnek is. Ezer szerencse, hogy egy egész dekoratív, de sajnos ránézésre túl fiatal lány került mellém, így kivételesen szemet hunytam a túlzott fizikai kontakt fölött. Mondjuk ennyi erővel, a formámat ismerve kerülhettem volna Barbapapa mellé is, aki diszkréten rád folyik, majd sötétedés után el is alszik, de hál istennek kiváló nedvszívó képességű kasmír pulcsit vettél fel, szóval minden nyál elvezetésre kerül, ami a vállad irányába indul meg, miután feléd billen feltételezhetően a feje, vagy legalábbis a képzeletbeli nyak feletti rész. Örömöm nem tartott soká, mert Szolnokon az egyetlen fennmaradt helyre (ami velem szemben volt) egy banyatankos néni ült be és mivel már tényleg nem volt sehol hely a szekérnek, így berakta kettőnk közé, szóval a fennmaradó másfél órát abban a rettegésben töltöttem el, hogy tuti mélyvénás trombózist fogok kapni, mert erős túlzással csak nyakból tudtam egy keveset mozogni, a pislogós jeleket meg nem beszéltük meg előre a többiekkel. Mire nagy nehezen levegősebb lett a kocsi, nekem meg már három nem fogadott hívásom volt a természettől, így egészséges lett volna kifáradnom a lyukhoz a padlóban fülkébe, de a folyosóra kinézve megláttam azt a tömeget, akiknek ugye eddig nem volt helye, most meg már érett gondolkodású felnőttekre jellemzően, dacból nem ültek be sehova, mert most már bassza meg a MÁV a felszabadult helyeket, én bizony le nem ülök. Arra jutottam, hogy inkább nem hámozom magam keresztül 10 emberen, meg a gurulós bőröndjeiken, nem kell mindenkinek tudnia arról, hogy kicsi a hólyagom, meg a vesebogyók amúgy is felgyorsítják az amúgy sem ritka ürítési ciklusokat. Szóval inkább elegánsan meggyőztem magam, hogy egy óra múlva úgyis otthon vagyok, de ha mégsem sikerül addig kibírnom, legalább átmenetileg meleg lesz a gatyámban, plusz a buszon sem akar majd senki mellém ülni. Másodpercekben volt mérhető a deadline, de száraz gatyával sikerült lehoznom az estét, így 19 lapot húztam és lefekvés előtt még 2 tányér levest magamba lapátoltam, hogy aztán hajnali 5-kor abból az álomból riadjak, amiben nem találok WC-t és már a szennyestartó lehetőségével játszok el, de aztán megnyugszok, hogy csak egy álom volt, majd realizálom, hogy csak részben, attól még igencsak sietni kell a létező WC-hez, bízva abban, hogy nem egy Eredet féle, álom az álomban szekvenciában vagyok és tényleg ott van a nagy fehér porcelánisten, ahol lefekvés előtt hagytam.