A mobilomban vagy öntudatára ébredt a mesterséges intelligencia, vagy csak sima motivációs rendszert fejlesztettek a futós applikációmba. Maradjunk az utóbbinál, a Skynetes teória elég félelmetes, holnap reggel már lehet, hogy a pirító ugrik a torkomnak...ezer szerencse, hogy nincs pirítóm. Ma végre sikerült megemelnem az eddig oly megrögzött módon lefutott 4 km-es fejadagomat, amit leginkább annak a számlájára lehet írni, hogy kissé elkalandoztam fejben (ilyen korban már előfordul) és marhára elszámoltam a köröket, de a jobb eladhatóság végett húzzuk ezt be a végtelen lelkesedés oszlopába, a világbéke és az egyensúly fenntartása érdekében, mégiscsak jobban mutat, mint egy egyszerű véletlen. Miután ütemesen megpróbáltam kiköpni a tüdőmet a hetedmaraton végén, de csak, egy a fákról lehulló genyák alkotta szőrgolyót sikerült produkálnom jó hangulatban, hazafáradtam és be is lőttem a wifit, mert, mint tudjuk, ha nincs digitális lábnyoma az edzésednek, amit bármilyen közösségi oldalon ki tudnál tapétázni, akkor bizony nem is mozogtál. Ezért kell edzés előtt, helyett és után képeket posztolnod magadról duckface-ben, miközben izzadság legjobb esetben csak úgy kerül rád, hogy agyonizgulod a tökéletes beállítást és elkezd gyöngyözni a homlokod, mert mindig is rosszul kezelted a stresszhelyzeteket. Nekem elég szegényes a Facebook profilom, a profilképemet magam rajzoltam, és az idővonalamon csak óvodások által összefirkált Városliget térkép, meg ez a blog szerepel, az egyetlen újítás, amit be tudnék vezetni, hogy futás közben írom a blogot, de már szemüveg nélkül is éppen elég veszélyes vagyok, a kovászos uborka után sem eszünk aludt tejet, nem kell még 20-ra lapot húzni. Szóval gyanútlanul osztom a tutit, hogy azta, majdnem másfélszer annyit futottam, mint korábban, amikor is a telefon benyögte, hogy ön nyert, egyéni legjobb eredményt értem el 5 km-es távon és gratulálnak a - most kapaszkodj meg a bugyidban, ha meg faszi vagy sürgősen vedd le a csajod bugyiját, mert beteges - 1:56 perces javuláshoz. Az egy dolog, hogy nem mostanában futottam utoljára egyhuzamban 5 km-nél többet, de erősen kétlem, hogy valaha is volt ilyenre példa, de semmi nem lehetetlen, a kor előrehaladtával csak szebb leszek, okosabb már nem, a 26 éves csúcspont már messze eltűnt az eseményhorizonton. Az meg, hogy közel 2 percet javultam azt jelenti, hogy kilométerenként 24 másodpercet sikerült fejlődnöm (fejben fut az excel), ami azért emberes, az tudja, aki életében már futott hosszabb távot is, mint az aluljáró buszmegálló távolság. Mostanában rámjött a hoppáré, ráadásul reggel tettem egy felelőtlen ígéretet, hogy ha napsütéses idő lesz délután, akkor ma áttöröm a korábbi gátakat és nekifeszülök egy új edzéstervnek és meg sem állok a 10 km-es álomhatárig. Persze ilyenkor figyelnek az égiek, úgyhogy egy gramm felhő nem volt az égen, kénytelen voltam nekiállni a megvalósításnak és bár senki nem kérte volna rajtam számon, ha elsunnyogom, de mostantól semmilyen fogadalmat nem fogok halogatni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 10 éve halogatott Best of albumom napokon belül meg fog jelenni, ez csak a mostantól tett ígéretekre vonatkozik és különben is én teszek nektek ezzel szívességet, hogy nem kell engem énekelni hallgatnia senkinek. Persze, kinek van arra ideje, hogy azt a rengeteg mindent, amit eddig összehallucináltam magamnak, meg is csináljam, napközben dolgoznom kell menni, ahol ráadásul már alig tudok olvasni, szóval nem vagyok időmilliomos. De azért a fontosabb dolgokat le fogom porolni (bár továbbra is vallom, hogy semmi értelme a portalanításnak, két perccel később újra vastagon áll rajta a kosz, mert hát minden, amit leporolsz olyan színű, amitől jellegzetesen elüt a por színe), hátha némelyik fantazmagóriának volt némi realitás tartalma.