Ráfordultunk a célegyenesre, a varsói út már szabad szemmel is jól látható távolságban van. A hét második felét azzal töltöttem, hogy nehogy elfelejtsek valamit, ami végezetes következményekkel járna, de végül lett bőrönd, hegyekben áll a zlotyi a pénztárcámban (mind az öt bankjegy), utasbiztosítás megkötve, mert ha nem lenne, már tuti, hogy a lengyel reptéren összeverne egy 10 fős galeri és akkor még ki sem léptem a kerekeken gördülő közlekedési eszközök elé, márpedig a lengyel buszsofőrök elég önfejűek, ahogy Zsú posztjából kiderült, szóval jobb félni, mint nagyon hamar megdögleni. Megkaptam a kiegészítő szajrét is egy Ofotértes szatyorban (már gyanús, ugyan ki jár manapság Ofotértbe, ezer szerencse, hogy szemüveges vagyok), amit ki kell csempésznem külföldre. Állítólag csak néhány ruhadarab, egy boríték, amiben kajakupon van (tuti lépfene, nem is merem felbontani), meg egy pendrive, amin egy csomó film van. Feltételezem igazából titkos KGB akták vannak rajta, úgyhogy nyelhetem le, vagy dughatom fel a seggembe, csak hogy észrevétlen maradjon a csomag, csak remélni tudom, hogy teljesen hétköznapi arccal tudok majd nem futárnak kinézni egy 10 centis adathordozóval a valagamban. És ha ezzel valami csoda folytán mégsem buknék le, még akkor is ott van a kölcsönbőrönd, amivel kapcsolatban felhívták a figyelmemet, hogy a legutóbbi kolumbiai útjuk után nem biztos, hogy minden heroinos zacskót kivágtak a szövetből, bízzunk benne, hogy komisszar Rex éppen nem lesz szolgálatban, vagy egy jelentősebb marihuána fogás kiszaglása után, már bőven Smaragdvárosban lesz egy sárga utas tripen és nálam már nem fog jelezni. Azért rakok be némi száraztápot is, hátha megvesztegethető fajta. Már csak a tökéletes ruhatárat kell összeállítani, aminek a vége úgyis az lesz, hogy átlépem a súlyhatár, így hiába millimétere pontosak a tatyó méretei, az össztömeg alapján meg is lesz a kora reggeli első nettó befizető szerény személyemben. De hát egy ilyen északi országba minden eshetőségre fel kell készülni, ha csak térgatyát vinnék, akkor soha nem látott nukleáris tél köszöntene be, ha meg közepesen alacsony hőfokra pakolok, akkor a műszál is kiolvad a kamu kínai Dugo Boss öltönyödből, mert egy barlangban, éjszaka, légkondival a hátadon is 56 fok van és még a kenyai hosszútávfutók is panaszkodnak a szokatlanul meleg időre. Pakolásban mindig is gyenge voltam, jellemzően rengeteg felesleges dolgot viszek magammal (hála az égnek most a tusfürdőt, sampont, meg az ilyen folyékony szarokat egyből ki is húzhatjuk, ha nem akarok golyót a hátamba, mert terroristának néznek, aki egy Elseve korpásodás elleni 2in1 csőbombával próbálja meg az óceán fenekére küldeni a gépet és most tekintsünk el attól, hogy nem fogunk az óceán felett repülni, annyira elvetemült, mocsok fanatikus vagyok, hogy ezt is simán el tudnám intézni, sőt, lehet, hogy az egyik flakonomban óceán van, elvégre az van ráírva, hogy ocean fresh), szóval nagyon át kell gondolnom, hogy mit is szuszakolok arra a 56*45*25-ös téglatestbe, ami remélhetőleg tökéletesen illeszkedik majd a reptéri méretellenőrző kalodába is, ellenkező esetben nulladik lépésben ugrik az összes forint készpénzem és tekintve, hogy ekkor még a terminált sem hagytam el, igencsak költséges nyaralásnak néznék elébe.