Eskü, hogy ez lesz az utolsó szöveges megemlékezés Lengyelországról, a hétvégére már vizuális megközelítése lesz a varsói túrának és jól megjön majd mindenki kedve a kiránduláshoz, meg egy fél kacsához.
Varsó utcáin nincs emberáradat, mint mondjuk Pesten. Háromféle csoportot lehet jól elkülöníteni: a lengyelek (akik megszólalásig hasonlítanak a magyarokra a szó legszorosabb értelmében, megszólalás után már egyértelműen lengyelek), a turisták, akik közül az amatőrök Starbucksban ücsörögnek, a keményvonalasok meg, mint amilyenek mi is vagyunk, a gettó szívében próbálják elmagyarázni a világ semmilyen nyelvén nem értő vendéglátósnak, hogy hol a sült krumpli a hús mellől kispajtás, és nem utolsó sorban az általános iskolás gerilla csoportok. Ugyan iskolai szünet van már régen, mégis hemzsegnek az iskolás csoportok minden nevezetességnél, de az sem ritka, hogy spontán összeverődnek a nyilvános WC-nél is, mert ugye milyen jó már szívatni a hülye külföldit a sorban állással, amikor éppen átér a szűrőrendszeren az utóbbi két órában elfogyasztott indokolatlan sörmennyiség a legkisebb késlekedés is jól látható következményekkel jár, hát még ha a kacsa ér útja végére...mindenesetre a lábizmainak mellett záróizmaink is jelentős erősödésen mentek keresztül. Biztos ebben az országban még nem vezették be a XBoxot, meg a PlayStationt, így a gyerekek ráérnek és a szabadban roncsolják a tüdejüket tiszta levegővel, fagyizni járnak (hiszen ott állnak előtted a sorban a fagyisnál is természetesen) és magasabb épületek tetejéről próbálnak lelökni rajcsűrözés közben, de gondolom a rácsokat pont emiatt szerelték fel, így maximum a fényképezőgépedet tudod leejteni, ha taszajtanak rajtad egyet és még csak el sem tudod küldeni az anyjába, mert persze ők sem beszélik a magyart, 3 sör után meg már te is csak nyomokban.
A bevásárló központok élelmiszer boltjai is durva kínálattal rendelkeznek. Alapvetően mindenből van 15 különböző változat, szárított, nedvesített, savanyított, édesített, kicsi, nagy, közepes, szabad kimérős, zöld, piros, kék, penészes, gyárilag penészes és ekkor még csak a bevásárló kocsiba toltál egy két zlotyist és be sem léptél az eladó térbe. Egy dolgot nem ismernek az egész országban, az pedig a TV paprika és most nem a csatornára gondolok. Náluk csak kaliforniai paprika létezik, az összes többit max Discoveryn, meg külföldi főzős műsorokban látják, de ezen túlmenően minden szinten, szinte minden. Az édességes részleg konkrétan felér egy inzulin aranylövéssel, hegyekben áll a csoki, bonbon, kemény cukor, táblás csoki és a mocskok nem korlátozzák, hogy hány zacskót tömhetsz színültig, úgyhogy ha már úgysem voltunk egy másodpercet sem update 1-es menüben a héten, itt sem fogtuk vissza magunkat. Olcsóbbak, mint mi vagyunk, de a pénztáros nénik itt is húzzák a szájukat a műszak végén a külföldi láttán, de hát ugye már így is éppen elegen szeretnek minket, nem fogunk összejárni amúgy sem szabadidőnkben vonalkódot olvasgatni.
Sajnos hazafele is repülővel kellett jönnünk, ha már megvolt a jegy és nem sokat segített az sem, hogy a gép oldalára az volt felírva, hogy HA-LWA, az álmoskönyvek szerint is közepesen rossz ómen ilyen feliratú géppel levegőbe emelkedni. Már nagyon rutinosan bámultam magam elé meredten felszállás közben, ugyan úgy képzeletbeli vérrögök keletkeztek a fejemben ereszkedés közben, elég kellemetlen fülfájást okozva, de már tökéletes lengyelséggel köszöntem el a gondolom magyar személyzettől. Bár előfordulhat, hogy szokás szerint összekevertem a magánhangzókat, így értelmetlen lengyel szavakat mondtam és ezért ült ki a teljes döbbenet mindenki arcára.
