Másfél hét leforgása alatt 4.000 helyet javítottam a futóverseny ranghelyemen, amit igazából önmagammal vívok, meg látensen azzal a közel 700.000 emberrel, akik még feliratkoztak. Már csak 6.000 km és utolérem az első helyezettet, ami a mostani léptékaránnyal mindössze 4 évembe telne, de ekkor feltételezzük, hogy ezen idő alatt ő egy métert nem tesz meg és még az én lelkesedésem is fennmarad. A gond ott kezdődik, hogy Speedy Gonzales naponta fut 30 km-t, én meg maximum egy erős hetemben, de ez sem állandó jellegű, úgyhogy ha nem kattan be a fejemben valami, mint Forrest Gumpnak, akkor sanszos, hogy nem leszek benne az első tízben. Tény, hogy kezdek egy kicsit túlpörögni, esetleg a világ kezd lustulni körülöttem, de a komoly sportemberek ellen ez mit sem ér, én meg csak könnyűszerkezetes testépítő vagyok, aki még mindig tart jégkrémet a fagyasztójában (tehetek én róla, hogy állandóan le van értékelve?).
Nem kis teljesítménnyel sikerült benyalnom a világ legszemetebb vírusát is, ami a legkevésbé sem támogatja a futás intézményét, legalábbis a hosszútávút semmiképp. Kedd reggel kezdődött az első 300 méter megtétele után, amikor - ha már az eső nem esett - megcsikordult a hasam, jelezvén, hogy csúnyán ráb@sztam azzal az elhatározásommal, hogy olyan korán kimentem a ligetbe. Ilyenkor azért még nem esek pánikba, jellemzően le tudom menedzselni az ilyen krízis helyzeteket, de 5,5 km-rel később már nem volt mese, hazafele kellett kanyarodnom, hiába hiányzott még másfél kilométer a napi fejadagból, a farpofa összeszorítás kezdett annyit érni, mint golyó ellen az integetés. A tünetek kimerülnek annyiban, hogy úgy érzed, mintha hasmenésed lenne, de igazából nincs és nem is lesz, de ugye minden pillanatban úgy gondolod, hogy biztos most fordul rosszabbra és nem kellene kísérteni a szerencsédet. Ami az elején még szellem kaki (úgy érzed valami kijött, de nincs nyoma a WC kagylóban), bármikor átfordulhat meglepetés kakiba (amikor azt hiszed csak pukizni kell, elengeded magad, de aztán MEGLEPETÉS, mégiscsak kaki!!!), úgyhogy célszerű mindig mosdó közelben lenni. Csakhogy ez már valami mutálódott, intelligens vírus lehet, mert amíg 3 lépés távolságra vagyok bármilyen használható buditól, addig semmi nincs, de ha már elhagyom az "innen már úgysem fordulok vissza" pontot, akkor már bizony meg kell szaporázni a lépteket a célállomás felé, a gond csak az, hogy ilyenkor már tyúklépésben közlekedik az ember, ha nem akar komolyabb féknyomokat az alsógatyájába. Állóháborúba csaptunk át, én Lactive plusz tablettákkal próbálom gyengíteni az arcvonalat, amit néha megfejelek egy-két taktikai széntablettával, a vírus meg rajtaütésszerű rohamokat indít a legváratlanabb szituációkban, de hála az égnek eddig sikerült kijátszanom az ellenfelet, egy boxer gatya sem esett el a küzdelmek során. Az albérletben meg kartávolságban a klotyó, szóval a hétvége nyugodtan telik majd...kár, hogy holnap reggel megint a Városligetben kezdem a napom!
