...a Rose Creek-i templom harangja szól. Ja, nem! Már az első öt percben felgyújtották az egészet a pics@ba.
Tegnap moziban jártunk és A hét mesterlövész remake-et (vagy reboot?) tekintettük meg. Már az eredetit sem láttam, amiről kiderült, hogy szintén csak feldolgozás (ami ráadásul egy japán szamurájfilm, el sem tudom képzelni, hogy a rengeteg lövöldözés helyett abban mit csinálnak), úgyhogy ennél több rókabőrt már csak egy sequellel tudnak lehúzni, amikor már nyolcan lesznek, bár jelentős casting kell ehhez is, mert a mostaniban sem sokan maradtak életben. Idejét nem tudom, hogy mikor ültem utoljára moziban, az online filmezés már kényelmesebbé vált, de megvan a maga feelingje annak is, ha a bebocsátásra várva, már a vetítés előtt felzabálod az egy üst aranyért vásárolt, tömésbe felhelyezhető mennyiségű nasit, hogy aztán egész film alatt szorongathasd az üres dobozt/zacskót.
Premier előtti vetítésre mentünk (ilyen urak voltunk vazze), már csak annyi hiányzott, hogy svéd bikinimodellek hárfázzanak az urak nemesebbik testrészén, de be kellett érnünk egy sima vetítéssel. Ráadásul varsói kapcsolatainknak hála ingyen jegyekhez jutottunk (többek között ezért is mentünk el), így felhívták figyelmünket, hogy időben jelenjünk meg, mert jó magyar szokás szerint, ha valami ingyen van, akkor egymást torkát átharapva verekszi magát át mindenki a legjobb helyekért, de nagyon taktikusan benne voltunk az első 10-ben, szóval még válogathattunk is, hogy hova akarunk ülni. Nem úgy, mint az a cirka 20 baromállat, aki már leoltott villanynál, a film első tíz perce alatt reménykedett abban a vaksötétben, hogy majd találnak még egybefüggő 5 helyet és persze annyi esze nem volt, hogy amíg szétnéz megálljon, így a soha el nem fogyó lépcsők következtében a padlószőnyeg jelentős része kólával, popcornnal és nachosszal lett borítva pillanatok alatt. Szóval a pancserek mehettek az első sorba, ahol egész végig úgy néztek, mintha a planetáriumban lettek volna (vagy nagyon szoros tarkóredő piercinget tetettek volna be) és élek a gyanúperrel, hogy a kétórás film végére ez a következő fél napban sem változott meg.
Nem ültünk be nagy elvárásokkal, mert persze mindenhol lehúzták ezt a változatot, amit nem pontosan érték, hogy hogyan, hiszen mi ültünk a premier előtti vetítésen, a hobbi troll-kritikusok ezek szerint végigülték a forgatást és levonták a végső következtetést, hogy régen minden sokkal jobb volt. Persze volt némi alkotói szabadsága a rendezőnek és merészen belenyúlt az alapkoncepcióba, aminek következtében két színesbőrű (fekete és sárga) is került a főszereplők közé, ami lássuk be, elég környezetidegen a vadnyugaton. Amúgy is sandán méregette egymást mindenki az ilyen cowboy filmekben, itt meg egyenesen úgy bámult mindenki ezekre a fószerekre, mint T-Rex a nagymeteorra. Volt, akit konkrétan fel sem ismertem, csak láttam a nevét az elején, vártam, hogy mikor bukkan fel, aztán mára meg kiderült, hogy az a csávó volt a főgenya, aki rögtön az első 5 percben legyalult annyi embert, ami már alapból kizárja ennek a filmnek a vetítését az RTL-en főműsoridőben. A másik, akiről azt hittem, hogy főszereplő, a fent nevezett öt percben ólommérgezésben elhunyt, de a 120. perc végére már a teljes Gyűrűk ura trilógiára elég hulla feküdt a főutcán, szóval annyira nem ütött mellbe senkit, még a filmben szereplő összes gyerekstatisztát is kivitték megtekinteni a mészárlás végét (oszt csodálkozunk, hogy mindenkiből erőszakos bandita lett a vadnyugaton).
Denzel Washington egy másodpercet nem öregedett az elmúlt 10 évben, Chris Pratt mióta ki van gyúrva, csak macsókat alakít, akinél csak az ellenfelek változnak (hol dínók, hol emberek, esetleg földönkívüliek), Ethan Hawke már nem az a jólfésült srác a Gattacaból, a többi négyről meg azt sem tudom kicsoda, de nagyon jól illett mindenki a karakterébe, ráadásul a régóta megszokott szinkronhangjukkal egy rendkívül szórakoztató filmet sikerült összehozni. A térdcsapkodós poénok miatt (mert voltak ilyenek is) meg kell néznem még feliratosan is, hogy vajon ott milyen szövegek hangozhattak el, illetve az ironikus és szarkasztikus megjegyzések miatt hallanom kell az eredeti hangot is, simán újranézős, még, ha nem is lesz örök klasszikus, mint a 60-as évekbeli elődje. Ennek bizonyítására persze kénytelen leszek az eredetit is megnézni előbb utóbb.
