Egyre nő az esélye, hogy újabb tétellel bővül a végtelen elérendő célok listája, mert az istennek sem tudok téli cipőt venni. Már két hétvégémet áldoztam be (na jó, csak egy-egy délelőttöt, de akkor is), hogy lehetőség szerint az amúgy sem létező lábfeji vérkeringésemre ne húzzak még egy lapot egy vékony talpú nyári cipő képében, de egyszerűen olyan nincs, ami nekem kell. De, hogy mindenki megnyugodjon, minden más van, csak akarni kell.

Vagy én öregedtem ki nagyon a fiatalos cipőkből és még nem vagyok elég öreg az időskori cipőkhöz, vagy csak simán egy olyan feltételrendszer szerinti cipőt keresek, ahol a 6 kritériumból maximum 3-nál van metszet, de ez így nem lesz jó. Kínálat az van rogyásig, de mindenki tegye a kezét a szívére, hogy a lent körülírtak közül hordana-e bármit szívesen! Van a nagyon menő bakancs, ami annyira világos barna színű, hogy szerintem a sötétben foszforeszkál, biztos rave partykra tervezték, de nekem már ahhoz is egy csomag daedalon kell, hogy ne hányjam el magam, ha csak ránézek. Szó se róla, a 20 centis talp sokat lendítene a hobbit magasságomon, de csak gondolj bele, hogy ha ezzel kutyaszarba lépsz, amit az első 1 centis hó (ami miatt persze lebénul a teljes BKV és ezért gyalogolsz) jótékonyan eltakar, azt te tavaszig sem fogod kipiszkálni semmivel teljes egészében, úgyhogy meg is van a kötelező büdös utas a teljes téli szezonra. Befűzne persze nem lehet, mert annyira fiatalos, hogy nem is kell, vagy már olyannyira kövérek a Zs-generáció tagjai, hogy nem is tudnak lehajolni, úgyhogy ez igazából fogyasztói igény volt. A másik a világégéshez tervezett bakancs, ami enyhén szólva is robosztus, szerintem hajlítani nem lehet benne a lábad, de a maffia átállt erre mostanában, mert jobb árban van, mint a beton, így stílusosan lehet a nemfizető nyikhajokat a folyó aljára küldeni. A fűző nélküli lábbeliktől is a falra tudok mászni, mert az semmit nem tart az ember lábán, de élek a gyanúperrel, hogy csak nekem van ilyen mutáns lábam, amire nem passzol semmi, ami konfekció. Ami már kezd valahogy kinézni, annak olyan tömpe orra van, mintha egy szteroidos balettcipő lenne, amiben persze még alacsonyabbnak és kövérebbnek tűnik az ember (nem én, én ennél alacsonyabb már nem tudok lenni, a kövérséget meg kikérem magamnak), a másikat lehetetlen színekből rakták össze fröccsöntött műanyag talppal, amibe jelképesen faragtak némi mintát, de nincs két egyforma, annyira freestyle. Télen én így is nagy amplitúdójú karkörzésekkel szoktam eljutni a kapuig, amíg lejt a pálya, nem kell ezt még azzal is súlyosbítani, hogy olyan talpú cipőben kísérlem meg kitörni a nyakam, amitől már tényleg csak a teflonbevonat csúszna jobban. A bakancsokról már le is mondtam, a legtöbb csak szorította a lábszáramat, úgyhogy maradnak a bokacsizmák, meg a magasított szárú cipők. Persze nekem fontos lenne, hogy szőrös legyen belülről, de ami már átlépte a pubertás kort, az hasított bőrből van, aminek rögtön harangoznak, ha leesik a hó és némi sós, latyakos guzmót felszív magára. Ami meg rendes bőr, az a mai kor divatjának megfelelően csupasz. Egyszerűbb lenne lassan vennem két nyuszit, oszt azokba dugni a lábam. A női cipők bezzeg mind szőrösek, már a legegyszerűbb vietnámi strandpapucs is, az összes mindenben meg annyi a bunda, hogy ki is lóg belőle. Na ezért (is) élnek a férfiak rövidebb ideig, végez velünk a fagyhalál. Persze egy kis üst aranyért lehetne méretre készíttetni nagyon vagány, minden igényt kielégítő lábbelit, de ennyi pénzért legalább adnának rá élethosszig tartó garanciát és lehetőség szerint ez ne a 86 éves cipészmester földi pályafutásának végét jelentse, hanem az enyémet. A jövő hétvége lesz az utolsó nekifutásom, ha ott sem találok semmit, akkor elkezdek bizakodni abban, hogy idén, a globális felmelegedésre való tekintettel, elmarad a tél. Különben a lábfejeimnek sanyi.