Felétek is beköszöntött a nukleáris tél? Reggel arra ébredtem, hogy már nem alszok, úgyhogy összeraktam magam és elindultam a henteshez. Már a lépcsőház ajtóban éreztem, hogy valami nincs rendben, de a nagykapuig eljutva már sziklaszilárd meggyőződésem volt, hogy nem jutok el élve a buszmegállóig. Olyan retkes hideg volt, hogy a takony se dugta ki az orrát az orromból. A telefonom saját bevallása szerint -17 fokkal nyitottuk a hétvégét, ami a kellemes téli szellőnek köszönhetően -23 fokos hőérzetet biztosított minden kedves hullajelöltnek, aki ilyen korán reggel kimerészkedett a szabad levegőre. Én meg nagy naivan vártam azt a buszt, ami már fagypont közeli plusz hőmérsékleti tartományban sem indul el, nemhogy ilyen zimában, úgyhogy 10 percet ácsorogtam, mire a menetrend szerinti kutyaszán járat megérkezett. Értem én, hogy a finnek ilyen időben kezdenek el házon belül mosni, meg elhalasztják a téli hadgyakorlatokat a szokatlanul enyhe télre való tekintettel, de ilyen lóhátról nyilazó népségnek, mint mi, nem való ez az időjárás. Ezer szerencse, hogy az ünnepek alatt felszedtem plusz két kilót, most nagyon jól jött, még ha nem is mutat jól.

De már kész a terv, hogy megszabaduljak a karácsonyi mentőmellényektől, amint bevizsgáltattam a futóművemet egy hozzáértővel (sámánban, esetleg 12 lábujjú táltosban gondolkodok), már iratkozok is be a konditerembe, legyen már valami haszna is, hogy abban a bányában dolgozok, ahol, melynek köszönhetően jelentős kedvezménnyel tudok bérletet váltani. Mert a lábam sajna még mindig jelentősen fáj, és a helyzet csak romlik, amit gondolom ennek a kellemes téli időnek a számlájára írhatok, úgyhogy mielőtt én lennék a következő Mr. Universe, inkább felgyógyulnék annyira, hogy ne fájjon már az is, hogy le kell guggolnom, bekötni a cipőfűzőmet. Összesen 5 kiló háj került a képzeletbeli halállistámra és 3 kiló izmot kellene visszapakolni valahogy, tudom, nem lesz egyszerű, ellenben marha nehéz lesz. Már nekiálltam kidolgozni az étrend átalakítását is, a fehér kenyér már Szibériában lapátolja a havat, ma már sikerült kevert lisztes (merem remélni nem a kimaradt szarokat keverték össze), sokmagvas kenyeret beszereznem, ami annyiban különbözik a simától, hogy már attól is hullik belőle morzsa és mag, meg minden más, amit csak el tudsz képzelni, hogy ránézel hunyorogva. Valahogy a cukros dolgokról is le kellene állni, de akkor már nem lennék olyan kis édes, mint most, Norbi rudit meg nincs az az isten, hogy vaníliás karika nélkül egyek, úgyhogy itt még valami kompromisszumos megoldást kell találnom.