Tegnap Tinával elmentünk lövöldözni. Na nem a nyóckerbe fizetés kiegészítést szerezni, ott úgyis mi lennénk az elsők akinek megáll a kés a hátában, mire egyáltalán kibiztosítanánk a fegyvert. Teljesen szervezett körülmények között elfáradtunk egy lőtérre, mert vészesen közeledett a kuponfelhasználás végső határideje.
A recepciós papa rögtön belopta magát a szívünkbe, mert egyrészt megjegyezte epésen, hogy a csomag, amit az ajándékkártyánk terhére igénybe kívánunk venni elég kicsi önmagában, hát még, ha elfelezzük egymást között. Mondtuk, hogy mi nem az a tipikus Rambo alkatok volnánk, akik passzióból telepumpálnak mindent ólommal, ami csak él és mozog, csak simán ki akarjuk próbálni, hogy milyen is éles fegyverrel lőni, ha már egyszer kinőttünk a rózsapatronos korszakunkból. Másrészt közölte, hogy a megosztás plusz 3.000,- Ft lesz (nem pontosan értem, hogy plusz egy fülvédő meg egy védőszemüveg használat került ennyibe, vagy csak simán szopattak minket). Lelőttem volna, de ugye még nem voltam képesítve, szóval csak odaszúrtam, hogy ez nagyon nem szerepelt a honlapon sehol és egyébkéntismiafaszom (na jó, ez utóbbit csak magamban mondtam, az öreg tipikus Rambo alkat volt, és nem tudtam mi is van a pult alatt). Nem sajnálta rá az időt, kikereste, hogy hol van elrejtve, nehogy már nekem legyen igazam, tessék megnézni, ott van az 2,5-es betűmérettel valahol 3 oldalnyi távolságra az ajándékkártyás csomag foglalástól. Mindegy, kitöltöttük álnevekkel és fiktív személyes adatokkal a regisztrációs lapokat, ha mégis valami baj történne, csak jobb már, ha Marie Curie-t keresik, meg Al Caponet. Megkaptuk a kis cetlit, amire felvésték, hogy mivel mennyit lőhetünk és mehettünk is eligazításra.
Itt elmondták, hogy hányféleképpen ölheted meg magad, ha nem úgy csinálsz mindent, ahogy mondták, majd rádöntöttek annyi információt, hogy majdnem kiszorította a lélegzetvétel, meg a menj ki a mosdóba, ha pisilned kell automata funkciókat. Közölték, hogy ez nem a Miami Vice, hogy csak úgy lóbáljuk a flintát, meg csípőből lelőjünk bárkit futtában (ami szerintem nekem bárminemű előképzettség nélkül, tisztán zsigeri balfaszságból amúgy kiválóan menne), úgyhogy tessék odafigyelni. Az automata fegyvernél nem rakjuk a cső mögé az ujjunkat, mert bizony a závárzat ezerrel csapódik hátra és lévén nem te vagy a Superman, helyből eltöri az ujjadat. A revolvereket meg oldalt nem fogjuk, mert a gőzök, gázok, tűzcsóva bizony ott jön ki, úgyhogy helyből meg is volt, hogy égési sérülés és/vagy törés lesz az apokalipszis nyitó akkordja. Sematikus ábrákkal bemutatták, hogy hogyan kell célozni bármivel, úgyhogy az összes összezavarodott infóval a fejünkben várhattuk, hogy beléphessük a lőtérre. Mellettünk valószínűleg az add ide a leghangosabb fegyvert család volt, mert fülvédőn keresztül is megállt bennem a szar egy pillanatra, olyan hangerővel durrongattak, miközben arra kellett nagyon figyelnem, amire már részben nem, részben pedig rosszul emlékeztem. Spoiler: mindenki túlélte. Mindketten egész jók voltunk kezdőhöz képest, eltaláltuk a céltáblát is minden lövéssel, sőt telitalálatunk is volt mindkettőnknek. A végén kaptunk egy-egy 9mm-es töltényhüvelyt, meg a lőlapot, aztán mehettünk isten hírével. Nem ez lesz a kedvenc úri sportunk, azért elég stresszes tud lenni, ha az ember kezében fegyver van éles lőszerrel, úgyhogy a kábítószer dealer opcionális karrierágat még nagyon át kell gondolnom...
Marie Curie lőlapja
Al Capone lőlapja